a Nap cseppjei...

elkészítettem a folytatást...holdcsepp néven tudtam regisztrálni,mivel a nevem foglalt...de a blog címe továbbra is a nap cseppjei...így remélem,könnyen megtaláltok...a hasznos linkeknél csak rákatt...

jó éjt!

Mivel a feltölthető képek száma véges,a blog keretei kimerültek...

valahogyan folytatni szeretném úgy,hogy ez se vesszen a semmibe...

Ma készítek egy másikat,ezt pedig a linkek közé teszem,akkor megtalálható lesz ...

csak azt hiszem,ugyanezen a néven nem tudom folytatni,mert ha beírom ezt blogcímnek,akkor nem engedi majd,mondván,hogy van már ilyen...

itt a blogcím az,hogy a napcseppjei...most majd egybe írom...napcsepp...és így talán elfogadja...

ha nem,akkor majd kitalálok valamit...

a boldogság kereséséről a következő jutott eszembe:

Jacques Prévert

Hogyan fessünk madarat?

Fessünk először egy kalitkát,
az ajtaját szélesre tárva,
s fessünk aztán
valami kedveset,
valami egyszerűt,
valami szépet,
valamit, ami hasznos
a kismadár szemének,
s támasszuk aztán egy fának a vásznat
egy kertben,
egy erdőben,
vagy egy rengetegben,
s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,
sőt mozdulatlan.
Néha gyorsan odajön egy madár,
de olykor hosszú évek is elmúlnak,
míg elhatározza magát, hogy leszáll.
Ne veszítsük el a türelmünk,
várjunk, merengjünk.
Várjunk, ha kell, éveken át,
száz év nem a világ,
hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,
nincs semmi összefüggésben vele,
hogy lesz-e a képnek majd sikere.
Amikor megjön a madár,
- ha megjön a madár -
mélységes csendben legyünk,
várjuk meg, amíg a kalitkába belép,
s bent van, ha már besétált egyszer,
zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.
Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,
nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.
Fessünk aztán egy tündéri szép fát,
s a legszebb ágat
válasszuk a madárnak.
Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,
a napban táncoló porszemeket,
a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,
s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.
Ha nem dalolna a madár,
rossz jel volna, azt mutatná meg - óóó -
hogy a kép rossz, csapnivaló.
De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.
Akkor egy tollat a gyerek
a madár szárnyából gondosan kitéphet,
s aláírhatja vele boldogan
a képet!

(Végh György fordítása)

ilcanto del amor...Alessandro Safina...

sajnos  felvétel nem a legszebb,de most a zene a lényeg...

A szerelemről és a szeretetről

A szerelem Ha átélted már a szerelmet, tudod. Ha még nem voltál szerelmes, szerelemre született természeted előre sejteti, milyen csodálatos erőforrás a szerelem. A szerelem nincs életkorhoz kötve. Fellángolhat gyermekszívben, mint rajongás; álomként az ifjúban; életként az érett emberben.

Mondhatja valaki, hogy a szerelmet az öröm mellett fájdalom is kíséri. Igen. A szerelem olyan, mint az élet. Gyötrelmes boldogság, boldog gyötrelem. A szerelmes nem vak, hanem látó ember. A másikban látja azt, amit más nem lát. A szerelmes érző ember, mert a mindenség szeretet-lényege izzítja át testét, lelkét egyaránt. „Leszűkül” ugyan egyetlenegyre, de közben kitágul a végtelenre. Örvendező ember a szerelmes, hiszen elég egy szó, elég egy tekintet, elég, ha csak várja, ha csak látja, ha csak sír utána, ha reméli, hogy gondol rá, akit szeret. A szerelmes napjait átszövi az öröm, mert a legkisebb már majdnem minden neki. A szerelmes érzi: valakié. A szerelmes tudja: valaki az övé. Szerethet és szeretik. Öröm!

A szerelem az ember élménye. A szerelemben kevés a test gyönyöre, kevés a lélek öröme, mindkettő kell. Egész ember, egészen. A szerelem az az öröm, amelyet más meg nem adhat.

Szeress! Éld meg a szerelmet: Az életet éled. Az életnek halál az ára. A szerelem árát se féld megfizetni. Ha a szerelem már nem látogatja meg a szíved, mert megélted életed nagyobbik felét, akkor emlékezz. Emlékezz, éld újra felejthetetlen szerelmeid. Húzódj önmagad mélyére, és jelenjék meg Ő, akit szerelmesen szerettél. Éld újra át emlékeidben, ami akkoriban az élet volt neked. Meglásd, az lesz most is. Meríts a szerelem hatalmas erejéből, amelyet semmi, a sok év sem tudott kimosni belőled.

Szerelem. Megtalálod benne magad és a másikat. Valaki utánad kiált, mert szüksége van rád. Öröm. Valaki után kiáltasz, mert csak vele élhetsz. Öröm. A szerelemben sejtheted meg, hogy a világmindenség alapszövete a szeretet. A világ jó, és jók az emberek. Élni szép, és élni érdemes. A szerelem örömmel hatja át napjaidat akár mint vágy, akár mint megélt élmény, akár mint emlék. A szerelem nem életkorhoz van kötve, hanem a szívedhez. Dobog még a szíved? Akkor csak szeress, és ízlelgesd a szerelmes örömet. A szeretet A szeretet az öröm édesanyja. Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene.

Szeretet. Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed. Szeretet. A szivárvány színeire bomlik a fehér fény. A szívekben a szeretet annyi színnel, ízzel, örömmel él, ahány embert szeretünk. Minden ember mindenkit másként szeret. Szeretet az anyához, az apához, a testvérhez, a pajtáshoz, a munkatárshoz, a baráthoz, ahhoz, akihez a szerelem vonzza. Másként szeretjük a kutyát, az őzet, másként a kalitkába zárt kanárit. Más szeretet vonz a fák felé, kertünk rózsáihoz, a vázánk vágott virágaihoz. Ahány tárgy az életünkben, annyiféle szeretet. A csillagok sem közömbösek. A Nap, a Hold. A többi égitest. Nemcsak az értelem kutat soha nem ismert, még csak nem is sejtett valakik után, hanem a szeretet „mindenkit birtokolni” akarása nyomoz az űrben más élőlények után, akiket majd szerethet. A szeretet kitárulása, karjainak végtelen-be nyúlása él mindenkiben. Teljességre mozdul szívedben is a szeretet. A szeretet boldogságéhség benned. És az örömök forrása. Aki szeret, örül. Akit szeretnek, örül. Az öröm édesanyja a szeretet. Szeretet. Nem lenne szabad róla írni, szólni. Hisz olyan természetes, mint az élet. Ám magad is tudod, két szemünk látását úgy megszoktuk, hogy nem is örülünk neki. Így, ha ma szeretünk, szerethetünk és szeretnek, megszokottnak vesszük, és elfelejtünk örülni. Pedig a szeretet új örömet szül.

Hát szeress! Szeress, szeress, szeress! Az lehet, hogy nem szeretnek. El bírod viselni. De az már elviselhetetlen lenne, és megtiltani sem lehet, hogy ne szeress. Szeress! Az öröm a szeretet minden pillanatában a tied.

Tanitás a boldogságról...

- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!

/Buddha/

Power Track Act - ALEGRIA (Cirque du Soleil)

 ALEGRIA THEME CIRQUE DU SOLEIL , DIFFERENT SCENES

a zenedobozban ma egy különlegességet találtok...

egy balett együttest,akik ötvözik a kortárs modern táncot,a klasszius balett elemeit és az akrobatikát...

így valami egészen egyedülálló prodikció jön létre,fantasztikus sminkekkel,jelmezekkel,szinte egyedülálló fény technikával...

a tündérmesémről ők jutottak eszembe...

engem minden alkalommal lenyűgöz a látvány...ez itt kicsi

az előadásból... 

Liliana lassan kezdett magához térni...nedves kis kezek tartották, homlokát törölgették...és furcsa mosoly cikázott ajkukon...akkor döbbent rá: az álmok szertefoszlottak immáron...szülei vétkét cipeli nehéz súllyal...s tehet bármit is, a hetedíziglen ősi törvénye nem kerülheti el...Így aztán megadással várta, hogy sorsa a boszorkány szándokában beteljesedjen...
...akkor váratlanul az erdő felől hangok szűrődtek...a kedves kis koboldok arcának szine hirtelen lilára változott,ami azt jelenti,veszélyt éreznek...menekülni nem akartak,mert nem akarták Lianát magára hagyni....a hangok egyre erősödtek...ágak recsegtek-ropogtak,szuszogás és suttyogás hallatszott...mígnem előbukkant a fák közül Andluvir,a gonosz koboldvarázsló...

szegény kis koboldok nagyon megrémültek, de Andluvir rájuk sem hederített...amint megpillantotta az ájult Lianát,szíve szerelemre lobbant...és elragadta őt a koboldoktól...

ekkor érkezett reményektől telve,vidáman fütyürészve Sipek...virágsziromról sziromra szökdécselt...csapkpdta frissen fényesített,szerelemporral behintett szárnyait...

...meglátta Andluvirtkarjai közt valakivel...aki mintha Liana lenne...

közelebb lépett...és meglátta az ájult testen azt az anyajegyet,amit kizárólag Liana viselt...pici ezüst holdat...a csillagokkal...

mindjárt gondolta,hogy valami gonosz varázslat történhetett,de azt hitte,Andvilur változtatta el a kedvest saját ízlésére...

-hová viszed a kedvesemet?-kérdezte

-ő nem a tiéd...ő az én gyönyörű virágszálam,minden szívdobbanásom az övé-ölelgette tovább Andvilur a lányt

egyszer csak magához szorítva elvitte az erdőbe,oduja felé...amit tündér nem tudott még megközelíteni sem,mert olyan büdös volt,hogy a tündérorr nem tudta elviselni a bűzt..

akkor Sipek látta,hogy majdnem teljesen tehetetlen a gonosz kobolddal szemben...elhatározta,hogy segítséget kér

repült tehát Babvirághoz...aki a Déli-erdőszél csodatojásában lakott...

a csodatojásban éppen bált tartottak,Babvirág tiszteletére...
...a bálban jelen volt mindenki,aki Tündéországban fontos...apraja-nagyja vígan ropta az Andalítóbűbájkerengőt...de mások is voltak itt az éj leple alatt...néhányan,akik valahonnan máshonnan jöttek...a selyemfényű tündöklő báliruhákban nem látszott azonnal,hogy kit rejt a pompa...de ha kissé hunyorogva ugyan,a csillogás káoszában jobban megnézve az aurákat ,látszott,hogy néhányan kevésbé fényesek és tündöklőek...sőt! kifejezetten sötétek...
De sipeket sem ejtették a fejére, tudta ő, hogy
nem csak jó tündérek, és manók vannak jelen a nagy eseménnyen, ezért igencsak résen volt
A bálban javában folyt a mulatság és a dínom -dánóm , Sipek elvegyült a tömegben és figyelte a különböző népeket...ekkor észrevette Galdort a nagy és jó szívű Mágust, tudta hogy tőle nyugodtan kérhet segítséget, így hát elindult felé......
Galdor javaslatára előbb megkeresték Babvirágot,aki egy rózsa kelyhében csendesen szendergett...

ez furcsa-gondolta Galdor-valaki ennyi vendéget hív,és közben alszik...

közelebb lépve azonnal látta,hogy Babvirágot elandalították...milyen gyönyörű ez a tündér...még csak hasonlót sem láttam életemben...dobbant nagyot a hatalmas varázsló mindkét szive...

egy éltetadó mandolával megcirógatta az oly kedves tündérarcot,mire Babvirág felnyitotta égszín szemét...s azt hitte álmodik,mikor megpillantotta Galdort...

Pablo Casals

 Te vagy a csoda

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?
Mindegyikünknek azt kellene mondanunk:
- Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod.
Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.